Községi hivatal
Olováry č. 129
991 22 p. Bušince
Óvár község Szlovákia déli részén a szlovák-magyar határtól mintegy 6 km-re fekszik. Legközelebbi folyó az Ipoly, amely ugyancsak 6 km távolságra van, hiszen ez a folyó természetes országhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.
Óvár a szép Ipoly – völgy egyik keskeny jobb, oldalvölgyének végpontján egy kelet – nyugat és északról körülfogott katlanban terül el, elszigetelve a világ zajától. Nyílt kilátás csak délnek esik az említett szűk völgyebe, melyen át csak mezei út vezet a hömpölygő folyóhoz. A csekély magasságú hegyek között az ún. “Kőhegy” (ma Óvári hegy), amely 327m magas. A mai napig is használatosak a dűlők, hegyek, völgyek, határok és erdők ősi nevei.
A községről szĺó első ismert fenmaradt írásos feljegyzést IV.Béla királyi kancelláriája adta ki, a király uralkodásának tizedik évében. Ebből az időből ránk maradt egyik okiratban, melynek keltezése 1245. szeptember 9-re esik, találkozunk több más környez˝település neve mellett először Óvár nevével is, Olwar alakban. A későbbi okiratokban a község neve több változatban is előfordul, mint például: Olwar, Alwar, Alvár, Olowar, Ó-vár. Igaz, hogy 1731.június 9-én gróf Berényi Zsigmond nógrádi főesperesáltal, gróf Eszterházy Imre hercegprímás esztergomi érsek parancsára tartott canonica vizitáció mondja:
“Adhuc anno 1076+ cedificata.” (Felépítetett az Úr 1076.évében.)
Ez az évszám csak az egyházi iratokban szerepel. Tehát egy évvel Szent László király uralkodása előtt Óvár már létezett.
Az irattári anyagokban Óvár hosszabb ideig Alwar alakban pusztának van feltüntetve, mely a mai Óvár helyén terült el. A község neve még az 1548-as adóösszeírásban is Olvar néven szerepel. Hivatalosan Óvár neve először az ürményi féle 1818. május 18-án kelt egyházlátogatási okmányban szerepel, ott egy Óvár nevezetű faluról van szó, amely már 1245-ben Alwar nevén létezett. Valószínűleg azért kapta a nevét, mert ebben az időben egy kisebb favár – erődítményszerűség állt a mostani “Várhegyen”. Szép tiszta időben , nagyon messzire elláthatott az erődítményben lévő őrség.
Egyes adatok szerint Óvár község története összefügg Kékkő várának történelmével. A régi zászlók és hadvezéri jelvények által szoros közelségben lehetett a két vár (ha volt ?). Balassi család tulajdonába tartoz sokáig a kékkői várral együtt Óvár is.
A falu fejlődésének egyes szakaszait nyomon követhetjük, ha magvizsgáljuk az ismert népszámlálási adatokat, valamint a faku közigazgatási beosztását.
A 2001 évi népszámlálás adatai szerint 342 lakosa volt a községnek.
Az első ismert összeírás szerint, mely 1715-ből maradt ránk, a faluban 14 háztartást írtak össze, ebből 13 alattvalói háztartást és egy zsellér családot. A lakosság pontos számáról nincs adatunk ebből az évből. Nemzetiség szerint ezekből 5 szlovák és 9 magyar háztartát jegyeztek fel.
Az első pontos népszámlálási adatok Óvárról 1828-ból ismertek. Ekkor a falunak 648 lakosa volt.A következő évek népszámlálási adatai a következők:
1869 - 463 lakos, 1880 - 436, 1890 - 513, 1900 - 508, 1910 - 540, 1921 - 515, 1930 - 513, 1950 - 479,
1961 - 483, 1970 - 448, 1980 - 435, 1991 - amint már említettük 386 lakos ebből 208 nő, koruk szerint: 0-14 éves korig 63, 15- től 59-ig 105 férfi nő 15-töl 54-ig 101. Férfiak 60 éven felül 41, nők 55 éven felüliek 76. Átlagéletkor 41 év, mely 5, 5 évvel magasabb, mint a nagykürtösi járás átlagéletkora. Nemzetiségi hovatartozás szerint 315 magyar nemzetiségű, 68 szlovák és 3 cseh.
Vallási hovatartozás szerint 348 római katolikus, 4 pravoszláv, 7 avangélikus 03 27-en nem tüntették föl vallási hovatartozásukat. Ezekbe az adatokba természetesen beszámítottuk Kispatak (Potôčik) adatait is. Itt meg kell említenünk, hogy Kispatakot már a XVI. században említik az okiratok mint, kisközséget. Szintén a divényi uradalomhoz tartozott. 1828-ban 5 háza ér, 27 lakosa volt.
Mint az előbbiekből kiderül, a faluban legtöbben 1828-ban éltek. Negyven évvel később erősen megfogyatkozott a falu lakossága, majdnem 200 emberrel volt kevesebb lakosa. A következő népszámlálás adatai szerint Óvárnak 1880—ban megint csökkent a lakossága 27 fővel, melynek fő oka a pestis járvány pusztítása. A következő idö-szakban egészen 1930-ig a lakosság száma lassan növekszik. Legtöbb lakója 1910-ben volt, az 500 lelket először 1890-ben haladja meg. 1940-ben a II. világháború következtében nem volt népszámlálás. A statisztikai adatok 1950-töl, de főleg 1961-töl álandó létszámcsökkenést mutatnak ki. 1930 és 1991 között az élő lakosok száma a faluban 127 fővel csökkent.
A házak számáról is rendelkezünk pontos adatokkal egésszen 1880-tól. Ebben az évben a faluban 91 ház volt, 1890 - 87, 1900 - 133, 1910 - 98, 1921 - 122, 1930 - 134, 1950 - 132, 1961 - 139, 1970 - 129, 1980 - 139 és 1991 - 120.
A község az Ipoly menti katlanban terül el, Nógrád megyéhez tartozott. A XIV. és XVI. században a dévényi vár tartozéka volt. A törökhódoltság idején a nógrádi szanzsákhoz tartozott 1554-töl 1593-ig. 1850-tól 1916-ig a balassagyarmati járás falvai között szeropel. 1916-tól 1938-ig a kékkői jároshoz kerül egészen a müncheni egyezményig, amikor is Magyarországhoz csatolják, 1938 - 1944 között ismét Balassagyarmathoz tartozik.
A II. világháború befelyezése után a község 1945-töl visszakerül Csehszlovákiába a kékkői jároshoz tartozott 1960-ig. Az 1960. évi területi átszervezés következtében a losonci jéráshoz csatolják.
Ezt a járást később ismét szétosztják, és igy jön létre 1968-ban a nagykürtösi járás, ahová Óvár is tartozik. A község 1925 - 1944 között a zsélyi körjegyzői hivatalhoz tartozott. 1945 - 1947 között először a zsélyi körjegyzői hivatalhoz tartozott, majd 1947-ben a szklabonyai ( Sklabiná ) körjegyzői hivatalhoz került. A Helyi Nemzeti Bizottság 1946-ban alakult meg (1945-ben alakult meg a Helyi Közigazgatási Bizottság).
A Karancs és a Cserhát területén, valamint az Ipoly bal partján a várak és erődítmények viszonylag sűrű hálózata épült ki a tatárjárást követően. Ebben az időben, habár Óvár Nógrád megyéhez tartozott, a honti vár tartozéka volt.A törökinvázió és pusztítás eredményeként Nógrád több községe elnéptelenedett ill. teljesen megsemmisült.
Ezek a falvak csak a XVII. század második felében népesültek be újból, ezek közé tartozott Óvár is. A falut a törökök 1554-ben foglalták el, s csak 1593-ban lett felszabadítva a török iga alól. Ez idő után is még hosszú ideig a falu lakossága kénytelen volt a töröknek adót fizetni.
A falu középkori történelmének a kutatása nagyon igényes, mivel kevés iratanyag áll rendelkezésünkre, és ezek is javarészt csak vagyonjogi iratok. A XVII. század első felében dúló harcok következtében a falu teljesen megsemmisült. Újból benépesedni csak 1680 körül kezdett. Ekkor falu egy része a dívényí vár tartozéka volt, másik része pedig a kékkői uradalomhoz tartozott. A XVI. század végén 1598-ban e terület még Balassi Zsigmond birtokában talalálható. 1660-ban már a divényi uradalomhoz tartozott, 1740- ben pedig a gróf Koháry család vette birtokába. Egy 1770-es összeírás szerint a falu legnagyobb tulajdonosai gróf Zichy Ferenc és gróf Balassa Pál voltak. A XIX. század első felében pedig gróf Zichy és gróf Forgách családok kezében volt a falu jelentős része.
Érdekességként itt megemlítjük a legrégebbi óvári csaladok neveit:
Agots, Benkocs, Cseptsényi, Erdélyi, Ferencek, Ferencz, Fábián, Galcsi, Gágyor, Gallo, Horváth, Jancso, Kalmár, Katyi, Kiss, Kalivoda, Patsa, Rigó, Szánta, Szamko, Tóth, Varga, Vladár, Vízi. Az egész családokat hadnak hívták.
A középkorban nagy gazdasági jelentőséget nyilvánítottak a szőlő termesztésének. Nógrád megye északi részén csak néhány területen termeltek szőlőt, ezek a falvak mind a mai nagykürtösi járás területén találhatók. Ezen falvak egyike Óvár is.
Óvári szőlőültetvény
1720—ból ránk maradt összeirás szerint Ovárból mindössze két család szökött el. Összehasonlítva a környező falvakkal, ez nagyon csekély, mivel a többi környező falvakból sokkal többen költöztek el. A XVIII. században egy paraszti családra átlagosan Nógrád megyében 6,1 ha úrbéri föld jutott. Ennek a földnek Óvárban családonként még a fele sem jutott, mivel a kimutatások szerint itt egy csaldádra mindössze 2,8 ha föld jutott. A falu lakossága, a szántó és legelő területét elsősorban erdöirtással növelte. Ebben az óváriak élen jártak Nógrád megyében, 475 ha erdőterületet fordítottak termővé
A XIX. század első felében egymást követték a természeti csapások megnehezítve ezzel is a nép helyzetét. 1830-ban a az or-szágban és a faluban is nagyon kevés volt a termés. Ennek következtében mindenütt sokan éhenhaltak. A legyengült népet egy évvel később 1831-ben új veszedelem fenyegeti, a kolera szedi áldozatait, szinte minden nap temettek, néha többet is. A második koleravész, amely 1873—ban ütötte fel a fejét, Óvárban összesen 11—en haltak meg. Ennél sokkal több áldozatot szedett a himlő, mely nemsokára a koleravész elmúltával lépett fel. Óvárban rövid időn belül 87-en estek áldozatául ennek a veszedelmes betegségnek.
A múlt század második felében főleg 1859-től fellendül a bányászat. Óvárban elszór a Zichy család, özv. Okolicsániné, aki Balassagyarmaton lakott, G. Windsteig család valamint a Cserekvickiek indítják be a bányászatot 1859—ben. Az Amália—tárnában viszonlylag rövid ideig folyt a szénfejtés, adataink szerint 1912-ben a bánya meg-szünt. Nem tartozott a jelentős bányák sorába, amit a kitermelt szén mennyisége is mutatja. 1880 és 1892 között mindössze 6580 q szenet termeltek ki, 1906-tól 1907-ig 4800 q és 1910 és 1912 között 3434 q szenet hoztak a felszínre. Mivel a bányászat nem volt kifizetődő, ezértrt a bányát még ebben az évben be is zárják.
A világ eseményei a XX. század elején ismét megzavarják a kis falu lakosságának nyugalmát. 1914-ben kitört az első világháború, mely csak 1918. november 11-ével ért véget. A katonák sorait a halál nagyon megritkította. Sokan elestek a frontokon, a visszatért betegek és rokkantak közül is sokan itthon haltak meg. A csataterek pusztító angyala számtalan családapát, sok szerető férjet, testvért ragadott el. Hány sir domborodik oly deli termetű katona felett, kiknek még nem kellett volna meghalnia, a sírba koporsó nélkül szállnia. Hol van a sírjuk - ki tudja? Galíciában, Lengyelországban, Besszarábiában, Doberdónál, Píavánal, Szicíliában. Vannak számokkal, névvel ellátott katonasírok és temetők, de legtöbben tömegsírban nyugszanak.
Ovárból 13-en pusztultak el értelmetlenül az I. világháborúban:
Janik János, Vizi András, Kopnyický Mihály, Ferencz Mihály, Molnár János, Vizi Lajos, Katyi Ignác, Benkocs István, Mester János, Kalmár István, Vladár János, Márton Ferenc, Hegedűs István
1918 október 28-án kikiáltották a Csehszlovák köztársaságot. Óvár — Olováry elnevezéssel a Köztársasághoz csatolják, mivel az Ipoly folyó lett a természetes határ. 1930. szeptember 12-én járt T.G. Masaryk csehszlovák köztársasági elnök Kékkön, ahol az óvári rezesbanda játszott az elnök fogadásán. Abban az időben, a környéken csak Óvárban volt fúvószenekar melyet "Rezesbandá"—nak hivták. A környéken nagyon ismertek voltak.
A nagypolitika ismét beleszól a falu életébe. 1938. november 8—án a községet Magyarországhoz csatolják. Pár hónappal korébban 1938. szeptember l—vel kitört a második világháború, mely 1945—ig tartott. Óvárból negyvenen vonaltak be katonai szolgálatra.
A háború áldozatai lettek:
Gubányi Dezső, Priska Ferenc és Zobál László - ők nyomtalanul eltűntek, nem tudjuk, hogy hol vannak eltemetve. Életüket a keleti fronton vesztették:
Mészáros István, Tóth János (Erdélyi), Striho László, Tóth Mihály, Tóth Bertalan
A front 1944 végén és 1945 elején vonult Óváron keresztül. Mikor közeledett a front, mintegy 90 német katona szállta meg a községet. 1944 őszén 9 bomba esett a Lieszkó tetejére, de szerencsére nem mind robbant fel. A visszavonuló németek 1944 december 26—án értek Ovárba 4 ágyúval, amelyeket először a templom mellett, majd. a réten állitottak fel. Kétnapi ágyúzás után december 28-án a németek tovább vonultak nyugat felé. Az orosz csapatok 1944. december 31—én érkeztek Ovárba. Ellenállásba már nem ütköztek. Az utolsó orosz csapatok 1945 március végén vonultak át Óváron.
A falu az 1945—ős év elejétől ismét Szlovákia részéve vált. A volt kéköi jároshoz csatolták.
Címszavakban, a teljesség igénye nélkül áttekintjük a fontosabb eseményeket a II. világháború után, melyek kisebb - nagyobb szerepet játszottak a falu életében:
Az első autóbusz ünnepélyes fogadása 12